(Nem hivatalos összefoglalás)

Ez, az 1966-ban elfogadott egyezmény, az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata (1948), valamint a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya együttesen alkotják az emberi jogok legfőbb nemzetközi dokumentumait. Az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának megfelelően az egyezségokmány elismeri, hogy "... a félelemtől és a nélkülözéstől mentes szabad emberi lények eszménye csak akkor valósítható meg, ha olyan feltételeket hoznak létre, amelyek révén mindenki élvezheti gazdasági, szociális és kulturális jogait, úgyszintén polgári és politikai jogait is."

1. cikk

Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket, és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket.

2. cikk

Az egyezségokmányban részes valamennyi állam kötelezi magát arra, hogy a rendelkezésére álló valamennyi erőforrás igénybevételével fokozatosan biztosítja az egyezségokmányban elismert jogok teljes gyakorlását. Mindenkit ugyanazok a jogok illetnek meg - bármiféle megkülönböztetés nélkül.

3. cikk

Az egyezségokmányban részes államok kötelezik magukat arra, hogy az egyezségokmányban meghatározott gazdasági, szociális és kulturális jogok gyakorlását a férfiak és a nők számára az egyenjogúság alapján biztosítják.

4. cikk

Az állam e jogokat csak olyan korlátozásoknak vetheti alá, amelyeket - e jogok természetével összeegyeztethető mértékben és kizárólag a demokratikus társadalom általános jólétének előmozdítása céljából - a törvény határoz meg.

5. cikk

Egyetlen személynek, csoportnak vagy államnak sincsen joga megsemmisíteni e jogok bármelyikét.

6. cikk

Az államok elismerik a munkához való jogot, amely magában foglalja mindenkinek azt a jogát, hogy lehetősége legyen az általa szabadon választott vagy elfogadott munka útján való megélhetésre.

7. cikk

Az államok biztosítják mindenki számára a jogot az igazságos és kedvező munkafeltételekhez; a méltányos munkabért, amely biztosítja a tisztességes megélhetést maguk és a családjuk számára; az egyenlő munkáért járó egyenlő díjazást; a biztonságos és egészséges munkakörülményeket; mindenki számára azonos lehetőséget arra, hogy előléptessék; a pihenést és szabadidőt.

8. cikk

Mindenki számára biztosítani kell a jogot, hogy szakszervezetet alakíthasson vagy abba beléphessen, valamint a sztrájkjogot.

9. cikk

Mindenkinek joga van a szociális biztonságra, beleértve a társadalombiztosítást is.

10. cikk

Védelmet és segítséget kell nyújtani a családnak. Házasság csak a házasulandók szabad beleegyezése alapján köthető. Az anyáknak külön védelmet kell biztosítani. Különleges intézkedéseket kell tenni a gyermekek védelmére és segítésére mindenféle megkülönböztetés nélkül. A gyermekeket és a fiatalkorúakat védeni kell a gazdasági kizsákmányolással szemben. A törvény szerint büntetni kell e személyek olyan munkára történő alkalmazását, amely káros vagy veszélyes rájuk nézve. Az államok kötelesek azt a korhatárt megállapítani, amelyen alul a gyermekmunka törvényileg büntetendő.

11. cikk

Az államok elismerik mindenkinek a jogát önmaga és családja megfelelő életszínvonalára, ideértve a kellő táplálkozást, ruházkodást és lakást. Elismerik mindenkinek alapvető jogát arra, hogy ne éhezzék.

12. cikk

Az államok elismerik mindenkinek a jogát arra, hogy a testi és lelki egészség elérhető legmagasabb szintjét élvezze.

13. cikk

Mindenkinek joga van a művelődéshez. Az elemi oktatást mindenki számára kötelezővé és ingyenessé kell tenni.

14. cikk

Az egyezményokmányban részes valamennyi állam, amely még nem volt képes a kötelező és ingyenes alapfokú iskoláztatást biztosítani, kötelezi magát arra, hogy intézkedési tervet dolgoz ki annak érdekében, hogy az iskoláztatás elve megvalósuljon.

15. cikk

Mindenkinek joga van arra, hogy részt vegyen a kulturális életben; élvezze a tudományos haladásból származó előnyöket.

Forrás: Minnesotai Emberi Jogi Kutató Központ, az ENSZ Emberi Jogi Központja, Nemzetközi Bill of Rights, 2. ténylap